Biciklizni egyből sikerült megtanulni? Esetleg elestél párszor? Leverted a térded, bekapta a cipőfűződ a kerék? Olvasni hány hónapon keresztül tanultál? Beszélni? Írni?
Az előbb említettek mind időigényes folyamatok, amik nem történnek egyről a kettőre. Elmagyarázza az anyukád/apukád/mamád/papád/tanárod, hogy mit hogyan csinálj, de attól még nem feltétlenül sikerül elsőre. Mielőtt sikert aratsz, bizony többször kell elesned és felállnod, majd újból elesni és újból felállni. A nyelvtanulás sem más.
Angoltanárként az egyik legnehezebb feladatom a folyamatos ösztönzés. Nem hagyhatom, és nem hagyom annyiban, mikor a következőkkel ostorozzák magukat a tanulóim:
„Ezt már tudnom kéne”
„Teljesen hülye vagyok”
„ Úr isten, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?”
Először is, a tudnom kéne, és a tudom között óriási különbségek vannak. Például, ezek alapján nekem tudnom kéne németül beszélni, hiszen 9 évig tanultam. Talán többször is elmagyarázták, hogy hogyan használjam helyesen a különböző nyelvtani szabályokat. Ettől már automatikusan tudnom kéne németül? Nem. És nem is tudok. Miért nem? Nem fektettem bele kellő energiát, nem érdekelt, nem próbálkoztam beszélni németül, nem olvastam németül, egyszerűen nem foglalkoztam a nyelvvel. Tehát, attól még, hogy valamit egyszer vagy többször elmagyaráznak, attól még az nem jelenti azt, hogy gyakorlatban az egyből menni fog.
Másodszor, attól még nem vagy „hülye”, hogy nem tudsz összerakni egy nyelvtani szerkezetet. Ha egyből ezt a jelentést társítod ahhoz, hogy hibázol, akkor nem hagysz teret a fejlődésnek. Illetve, ez talán a legkényelmesebb. Ha hibázok, és ezt arra fogom, hogy egyszerűen hülye vagyok, akkor nincs hova tovább menni.
Mi lenne, ha hibázáskor csak annyit mondanánk; ezt még gyakorolnom kell. Vagy azt, hogy; ja, tényleg! Mi lenne, ha türelmes lennél magaddal?
Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy:
1. Én is hibázom néha. Még többet hibáztam, amíg az angol nyelvtant tanultam, csak úgy, mint Ti. A nyelvet a mai napig tanulom, ennek sosincs vége, mindig lehet új szót, új kifejezést tanulni. 2. Az anyanyelvű beszélők is hibáznak néha. 3. Ha nem 100%-os nyelvtani pontossággal beszélsz, vagy írsz, AKKOR IS MEG FOGNAK érteni. :) Ettől függetlenül természetesen arra hajtunk, hogy minél természetesebb és gördülékenyebb legyen az írás és a beszéd.
Mi a teendő, amikor hibázom? Észre veszem, javítom magam. Lehet csak egy nyelvbotlás, lehet, hogy előrébb gondolkodtam már, lehet, hogy meggondoltam magam, és mást akarok mondani. Figyeld meg magad, hogy hányszor hagysz abba egy mondatot magyarul és kezded el máshogyan. Ez természetes.
A hibákból tanulunk. A hibák szükségesek a fejlődéshez. Képzeld el, milyen lett volna, ha Edison az első nem működő villanykörte után feladja? (Több, mint 900 próbálkozása volt, mire megalkotott egy működőt.)
Szeresd a hibákat, azok visznek előre, azokból tanulsz.